"Furcsa dolog a könny...
Azt hiszed nincs összefüggés,
mégis, mielőtt megérkezik,
a torkod szorítja el és csak aztán érzed,
hogy ott van már a szemhéjad mögött az első könnycsepp.
Először még csak a szempilláid között üldögél,
mintha bizalmatlanul nézné, hová került.
Aztán ők szépen egymásnak adva végigterelgetik
csukott szemed előtt, engedik, hogy helyet keressen magának.
Ahol alkalmasnak érzi, ott legördül.
Az első csepp mindig végigégeti az arcod.
Mindig.
Aztán a többi már szinte nézelődés nélkül követi az elsőt,
csak szaladnak, peregnek végig az arcodon.
Nekik már megvan az útjuk.
Egy idő után már azt érzed, hűsítenek.
De ez csalóka ám, mert amikor így érzel, egy kicsit
alábbhagy az áradat és elhiteti Veled, hogy a megnyugvás jön.
Pár pillanatra.
Aztán megint jön a hol édes, hol fájdalmas,
de mindig torokszorító első csepp...
Milyen érdekes, a könny nincs tekintettel arra,
hogy Neked jó-e az a pillanat, amikor ő végigsimogatja az arcod.
Történhet ez gyermek születésekor, szeretted elvesztésekor
vagy éjszaka, amikor ülsz a buszon és várod, hogy hazaérj.
Furcsa dolog a könny...Mindennek megvan az ideje.
"Mert ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak,
a befele fordulásnak és az örömnek."

„Ha a végzet felnyit előttünk egy ajtót, mindig becsuk egy másikat.”

Victor Hugo: A nevető ember

Japán közmondás

„… Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki életed áldoztad értem,
Ki meghaltál a szeretet oltárán,
Pedig még oly fiatal voltál!...”

Szabó Réka: Ez a gyertya…